A ló őse

 Meglehet, hihetetlenül hangzik, de a ma élő háziló legrégebbi, ismert őse a legkevésbé sem hasonlít a ma élő utódjára: e kis termetű állat mellső lábán négy, hátsó lábán három ujj volt. Az Eohippus, a ,,hajnalpír lova" körülbelül 50-60 millió évvel ezelőtt élt, az észak-amerikai kontinensen, de Európában és Ázsiában is előfordult egy hozzá nagyon hasonló ősló, a Hyracotherium. Az apró termetű őslovacska kezdetben az erdőkben élt, ahol puha lombbal és különféle növényekkel táplálkozott. Hosszú idő elteltével azonban alaposan megváltozott az éghajlat. Az erdők lassanként kiszáradtak. Helyüket fűvel borítótt sztyeppék, puszták vették át, melyekben alig volt fa. Csak az alkalmazkodóképes fajok maradhattak életben. A lovak őseinek elsősorban kemény, pusztai fűhöz kellett hozzászokniuk.Az új tápláléktól megváltozott az egymást követő nemzedékek fogazata. Próbára tette az állatokat az is, hogy a kietlen pusztában nem volt hol elbújniuk a ragadozók elől, így csak lábukra hagyatkozzhattak. Hogy minél gyorsabban tudjanak futni, lábujjaik visszafejlődtek, végül csak a kemény szaruréteggel körülvett középső ujj maradt meg. Testük is megnőtt. A változás során voltak közbülső fajták is, pl. a Mesohippus, és  a Pliohippus, végül kialakultak az egyujjú állatok. Ebbe a csoportba tartozik a ló (latinul: Equus Caballus), a szamár, a vadszamár, a zebra és az öszvér is.